Idős szeretteinket szeretnénk a legjobb helyen tudni. Vajon mennyire könnyű felmérni, mire számíthatunk az idősotthonokban, mielőtt jelentős anyagi terhet vállalva rájuk bízzuk hozzátartozóinkat? Rejtett, apróbetűs információkból, vagy korrekt és közérthető tájékoztatásból tudjuk beszerezni a döntéshez szükséges információkat? Ennek próbáltunk utána járni 24 szempont alapján.

Tíz idősotthonba próbáltuk meg ápolásra szoruló – képzeletbeli – rokonunkat bejuttatni: volt köztük vidéki, fővárosi, önkormányzati, magánkézben levő, kisebb és nagyobb intézmény is. Ahogy egy aggódó rokon, a honlapon, telefonon, és volt, hogy személyesen próbáltuk kipuhatolni, mit nyújtanak, összesen 24 szempont alapján. Sokszor valóban puhatolózni kellett, mert 10-ből négyszer a házirendről, 10-ből ötször a szoba felszereltségéről csak személyesen kaphattunk információt.

Az egyértelmű volt, hogy az otthonok többsége telített, és nem kapkodnak az újabb ügyfelek után: az értékesítő kollégákat csak az esetek felében tudtuk zökkenőmentesen elérni. A szolgáltatásokról, a férőhelyek számáról és az árakról egyébként kifejezetten jó volt a fogyasztók tájékoztatása. Bár az idősotthonok árképzése néha bonyolult, az esetek 70%-ában teljesen átlátható volt, mennyibe kerülne a benti élet. Az esetek felében havi díjat határoztak meg, másik felében egyszeri, nagy összegű bekerülési díjat, plusz havi díjat számláznak. Mindkét árképzési módszer esetében további – életszerű és érthető – részletszabályokkal találkoztunk.

Nehéz képbe kerülni azonban arról, hogy milyen feltételeket támasztanak az intézmények a beköltözők személyére nézve. 10-ből csak 6 esetben derült ki pontosan, hogy demenciában, vagy egyéb jellemzően időskori  betegségben szenvedőket befogadnak-e. Szintén nehéz kideríteni, hogy mennyi a várakozási idő. Azt persze nem várhatjuk el, hogy konkrét időintervallumot mondjanak – bár az otthonok fele azért belement valamiféle becslésbe –, de az nehezen érthető, hogy a várakozók számáról miért csak minden második otthon nyújtott tájékoztatást.

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy összességében milyen élet vár majd hozzátartozónkra az otthonban. Nehéz erre szabatos választ adni. Az akadálymentességről, a szobánkénti fürdőszobákról, az ágyszomszédok számáról elérhetőek az adatok, de a gondozott/ápoló arányt – ami egy igen lényeges tényező – csupán az otthonok fele közli.

Ha sikerült kiválasztanunk a legszimpatikusabb intézményt, és még hely is van, a szerződéskötés előtt nem árt még néhány kérdést feltenni. A felmérésből ugyanis az derült ki, hogy az otthonok felében nem egyértelmű, hogy az üzemeltető és a tulajdonos megegyezik-e, és kivel fogunk pontosan szerződni. Kellemetlen meglepetésként érheti az embert az is, hogy 10-ből mindössze 2 otthon rendelkezik ÁSZF-fel (általános szerződési feltételek).

Összességében az otthonok nem teljesítettek rosszul a tájékoztatás színvonalát firtató felmérésünkön: az átlagos eredmény 74% volt, Budapesten kicsit rosszabb (70%), míg vidéken kicsit jobb (80%). Ez jó hír, tekintve, hogy az idősotthon kiválasztása anyagi és erkölcsi értelemben is súlyos döntés: a nyugdíjból fedezhető állami fenntartású hely kevés, a havi díjas intézményekben 160-300 ezres tételeket kell kifizetni, a színvonalasabb otthonokban pedig 0,5-9 milliós egyszeri bekerülési díjra, plusz havi 120-140 ezer forintos költségre számíthatunk.

---

A tesztet a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete megbízásából a CP Contact Kft. készítette.

---

A Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületének munkatársai díjmentesen segítenek személyesen, telefonon, online a fogyasztóvédelmi problémák kezelésében: www.fome.hu

Nemzeti Fejlesztési Minisztérium - a fogyasztók érdekében.

A Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületének "Fogyasztók tudatosítása aktív fogyasztói közösségek alakítása révén" c. programja, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatásával valósult meg