Amikor mindenképpen meg kell állni az autóval, ritkán gondolkozunk el azon, hogy az a néhány perces parkolás ár-érték arányban rendben van-e. Egyszerűen odaszaladunk az automatához és bedobálunk némi aprópénzt, majd sietünk a dolgunkra. Most áprilisban megálltunk egy pillanatra és körbenéztünk az országban, hogy hol, milyen feltételekkel állhatunk meg autóinkkal. Önkormányzati szabályozási körbe tartozó parkolási szolgáltatásokat teszteltünk. Lássuk az eredményt!

Az önkormányzatok számára az 1988. évi I. törvény ad felhatalmazást, hogy a saját területükön rendeletben állapítsák meg: 

• az egyes díjköteles várakozási területeket, valamint azok kategóriáját,
  
• várakozási területenként vagy kategóriánként a díjköteles várakozási időszakot,
  
• a fizetendő várakozási díj mértékét,
  
• a díjköteles várakozás megengedett leghosszabb időtartamát,
  
• a díjfizetés alól mentesítettek, valamint a kedvezményes várakozásra jogosultak körét, a kedvezményes várakozási díj mértékét, azzal, hogy a kedvezményes várakozásra jogosultak körének bővítésére a kerületi képviselő-testület jogosult.
  

Ennek megfelelően az önkormányzatok szabad kezet kaptak arra, hogy a területükön a parkolási szolgáltatás feltételeit jogszabályban kialakítsák. Vagyis teljes mértékben az adott önkormányzaton múlik, hogy mely területen mennyiért lehet parkolni, illetve pontosan milyen feltételekkel.

A teszt célja az volt, hogy 10 városban (önkormányzati területen, mivel Budapest két kerületében is vizsgáltuk a feltételeket) összehasonlító tesztet készítsünk arról, hogy a különböző, fogyasztói szemmel releváns szempontok alapján mely önkormányzat milyen feltételekkel teszi lehetővé a parkolást saját illetékességi területén.

Az önkormányzatok kiválasztásánál szempont volt, hogy megyeszékhelyeket, kiemelt üdülőterületeket, valamint budapesti önkormányzatokat is összevessünk. Ennek megfelelően az alábbi önkormányzatok gyakorlatát, szabályozásait vetettük össze:

• Balatonfüred
  
• Budapest IX. kerület
  
• Debrecen
  
• Győr
  
• Miskolc
  
• Nyíregyháza
  
• Pécs
  
• Sopron
  
• Szeged

Fontosabb kritikai megállapítások

1. Tisztességtelen díj kiszabása

Az egyik parkolási társaság díjszabásai között megjelenített egy díjat, melyet kifejezetten a jogosulatlan, a társaságnak költséget okozó panaszosokra szabhatnak ki. A díj ugyan nem túl magas, ám azt nem alapozza meg jogszabály, és több korábbi hatósági határozat is kimondta, hogy panaszkezelésért díjat nem lehet kérni még akkor sem, ha a panasz utólag jogosulatlannak tűnik. Mivel a díjat nem alapozza meg az önkormányzati rendelet sem, így a felhatalmazó törvény alapján is semmisnek nyilvánítható a díj.

2. ÁSZF, üzletszabályzat hiánya

A parkolási társaságok esetében a honlapjukon nem találtunk ÁSZF-et, üzletszabályzatot. A tevékenységüket ugyan igen magas mértékben lefedik az önkormányzati rendeletek, ugyanakkor ezek nem minősülnek blanketta szerződésnek, és a parkolási társaságok közszolgáltatást végeznek, melynek során polgári jogviszonyt létesítenek a szolgáltatást igénybe vevőkkel. A polgári törvénykönyv alapján álláspontunk szerint kötelesek lennének a szerződéses jogviszony feltételeit előzetesen közzétenni – mégsem teszik.

3. Minimális és maximális időszakok

Elvárható lenne, hogy a díjfizetés minimális kötelező idejéről, illetve a lehetséges maximális idejéről a szolgáltatást igénybe vevő tájékoztatást kapjon. A szerződés lényeges elemeiről beszélünk, és nem általános, hogy az adott városban, övezetben 15, vagy 30 perc a minimális várakozási idő.

4. Éves céges bérlet átruházhatósága

Budapest két tesztelt kerületében (és így nyilván a többi kerületben sem) nem tartják indokoltnak a vidéki városok mindegyikében meglévő szolgáltatást, hogy egy cég nem rendszámra szóló (azaz átruházható) parkolási bérletet válthasson. Bár kétségkívül meg kell oldani a lehetséges visszaélésekkel szembeni fellépés és megelőzés módját, álláspontunk szerint ügyfélbarát megoldástól esnek így el a budapesti autósok.

Szerződési feltételek

A parkolási társaságok tevékenységüket az 1988. évi I. törvény alapján végzik, a közúti közlekedésről szóló törvény azonban lényegében a kereteket sem biztosítja ezen tevékenységhez, hanem felhatalmazást ad a helyi önkormányzatok számára, hogy illetékességi területükön belül szabályozzák a várakozási területek kapcsán:

• a díjköteles várakozási területeket és azok kategóriáit;
  
• az ezekre a területekre vonatkozó díjfizetésköteles időszakokat;
  
• a fizetendő várakozási díjak mértékét;
  
• a megengedett várakozási időszak hosszát;
  
• a kedvezményeket, mentességeket, és a kedvezményes díjakat.
  

Az önkormányzatok többnyire ennek megfelelően alakították ki rendeleteiket, melyek a fenti minimum tartalmakra kitérnek. A rendeletek között ugyanakkor igen komoly különbségek vannak, hiszen van olyan önkormányzat, mely a minimumra törekedett, de van, amelyik igen bő, mindenre kiterjedő rendeletet alkotott. Olyannyira, hogy még olyan területekre is „betévedt” és ott is szabályozott, ahol erre más jogszabály miatt nem lett volna szüksége, vagy nem lett volna lehetősége (pl.: panaszkezelés).

Az feltűnő ugyanakkor, hogy az önkormányzati rendeletek alapján működő parkolási társaságok azt követően, hogy közszolgáltatói szerződést kötnek az önkormányzattal a közfeladat ellátására (díjfizető várakozási övezetek működtetése), nem fordítanak figyelmet arra, hogy a díjfizető övezetben autójukkal várakozó gépjárműtulajdonosok felé fennálló polgári jogviszonyt megfelelő keretek közé tereljék. A várakozók ugyanis polgári jogi szerződést kötnek a társasággal, melyet a vizsgált területeken egyetlen esetben sem alapozott meg blanketta szerződés – a honlapok adatai szerint. Kerestünk általános szerződési feltételeket és üzletszabályzatot, ám egy esetben sem találtunk, holott a dokumentumtárakon át a közadatokon keresztül minden releváns menüpontot, felületet áttekintettünk.

Mivel a parkolási szolgáltatást végző társaságok számos esetben végeznek olyan tevékenységet, melyet az önkormányzati rendelet (vagy egyes önkormányzati rendeletek) nem szabályoznak, a szolgáltatást igénybe vevők (magánszemélyek – fogyasztók, illetve cégek, más jogi személyiséggel rendelkező társaságok, szervezetek) ezekről nem szereznek tudomást. Szerződést természetesen ráutaló magatartással is köthetünk, ám álláspontunk szerint fontos lenne, hogy egy ilyen mindennapi, ráadásul sok konfliktust kiváltó szolgáltatást megfelelő, írásos, jól áttekinthető szerződéses dokumentáció alapozzon meg. 

Díjak, tájékoztatás a díjakról

A parkolási társaságok a helyi jogszabályban meghatározott díjakat alkalmazzák, alapból a gyakorlatban két, vagy három díjövezetre osztva fizetős területeiket. A díjak esetében vizsgáltuk, hogy van-e eltérés a jogszabályban megengedett díjakhoz képest, ám nem találtunk ennél magasabb díjakat.

Problémásnak tartjuk ugyanakkor, hogy a Szépark szolgáltatási területén Szegeden egy olyan díjat találtunk, mely a rendeletben nem szerepel. Mivel a várakozási övezetekben a szolgáltatás során a díjakat csak az önkormányzatoknak van joguk rendeletben meghatározni (a már idézett törvény alapján), olyan díjat nem alkalmazhatna a társaság, mely a rendeletben – vagy annak mellékletében – nem szerepel. A Szépark honlapján ugyanakkor ez a szöveg szerepel több olyan díjtétel mellett, melyek az önkormányzati rendeletben szerepelnek:

„A panaszkezelési eljárás során 476 Ft posta és 349 Ft BM forgalmi adatlekérési díjat abban az esetben számítunk fel, ha a panasz a parkolási pótdíj fizetési felszólítással kapcsolatos, és ebben az esetben is kizárólag akkor, ha a parkolási pótdíj fizetési felszólítás a jogszabályoknak megfelelően került kihelyezésre.”

Azon túl, hogy a rendeletben meg nem határozott díjat a társaság nem alkalmazhatna, a díjtétel abból a szempontból is aggályos, hogy panaszkezelésért, annak bármely eleméért nem számítható fel díj. Egyrészt azon okból, mivel az Alaptörvény is az állampolgárok alapvető jogaként említi a panasztétel jogát (összhangban más fejlett országok vagy az EU jogrendszerével), így azt díjtétellel illetni akár utólag (akár bíróság által is) megalapozatlannak minősített esetekben sem lehet – hiszen a panasz megalapozottságát a panasztételkor a felek még nem láthatják előre.

Ugyanezen önkormányzat már rendeletében lehetőséget biztosít arra, hogy az üzemeltető kezelési költséget kérjen az autóstól abban az esetben, ha a pótdíjazás jogossága kapcsán az autós a videófelvétel bemutatását kéri 30 napon túl. Azt gondoljuk, hogy egy jogvitának kitett szerződés kapcsán egyoldalú díjat kiszabni akkor, amikor az esetlegesen jogosulatlanul pótdíjazott személy a költségeit (telefon, levél, munkából kiesés, stb.) legfeljebb polgári peres eljárásban követelheti, nem korrekt.

Már a miskolci parkolási rendszernél kell kritikával illetnünk azt a díjtételt, mely kezelési költséggel sújtja azokat, akik utólag mutatják be bérletüket, igazolványukat, szelvényüket. Bár tény, hogy a parkoló gépjárműtulajdonos (üzembentartó) felelőssége a várakozási díj megfizetését igazoló bizonylat jól látható helyre történő kihelyezése, egy ilyen díjtétel csak akkor felelhet meg gyakorlatában a szerződésekkel szemben támasztott egyenlőség követelményének, amennyiben fennáll a társaság részéről az a vélelem, hogy az ellenőr fényképezte vagy ellenőrizte felületesen a bizonylat kihelyezését, és nem az üzembentartó felejtette el megfelelő helyre kitenni azt. Vagyis a díj megfizetése előtt bizonyítani kell tudnia a társaságnak azt, hogy a bizonylat minden kétséget kizáróan hiányzott a megfelelő helyről.

A díjakat több szempontból is össze lehet hasonlítani. A 10 társaság tesztelése során megállapítható, hogy az alábbi díjtételek jellemzőek (ezek többsége nem minden társaságnál jelenik meg):

• Óradíj különböző övezetekben;
  
• Napidíj különböző övezetekben;
  
• Napijegy minden övezetre;
  
• Éves, vagy több hónapos bérlet lakossági, céges egy, vagy több övezetre;
  
• Pótdíj (15 napon belül és azon túl);
  
• Felszólító levél költsége a pótdíj befizetésére;
  
• Videófelvétel kikérése 30 napon túl
  
• Elveszett, megrongálódott bérletek cseréje
  
• A várakozáskor nem látható bérlet, szelvény utólagos bemutatásának költsége

A különböző zónák díjtételei egyszerűsítve az alábbiak voltak a vizsgált 10 önkormányzat területén:

Jól látható, hogy minden díjtétel esetében (csak azokat a díjtételeket mutatjuk be, ahol minden önkormányzat esetében volt találat (a céges éves bérlet Budapesten így is ismeretlen fogalom, amennyiben nem egy konkrét rendszámra kérjük). A legalacsonyabb óradíjak (itt több az övezet például Budapesten, mint például Balatonfüreden, így a legalacsonyabb és a legmagasabb díjtételeket vetettük össze az összehasonlíthatóság kedvéért) 100 és 350 Ft között mozognak, míg a legmagasabb övezetek óradíjai 250 és 500 Ftáron vehetőek igénybe.

A nem lakossági célú, de átruházható éves bérletek is igen komoly „szórást” mutatnak, hiszen a legolcsóbb a Balatonfüredi 55.000 Ft-os bérlet, míg a legdrágább a szegedi 312.000 Ft-os. A lakossági kedvezményes éves bérlet (helyben lakó, gépjárművüket helyben tartó természetes személyek jellemzően első gépjárműre fizetendő díja) díja Budapesten a legolcsóbb, csupán egy 2000 forintos díjat kell befizetni. Ehhez képest elsőre drágábbnak tűnik Sopron 4200 forintos díja, de azt fontos megemlíteni, hogy míg Budapesten ezért a díjért csupán az adott kerületben tudunk további fizetés nélkül várakozni, a kisebb városokban a teljes várakozási terület rendelkezésünkre áll (kivéve jellemzően a kiemelt várakozási övezeteket).

Érdekes, hogy városonként jelentősen eltér az egy családhoz tartozó második autó éves díjának az alkalmazása. Bár igen elterjedt, hogy akár több autóval is rendelkezhet egy család, egyes városokban (Szeged, Miskolc, Sopron, Budapest IX.) duplája, Szegeden és Budapesten a sokszorosa megoldani egy második autó éves parkolását, itt akár 110.000 FT (Budapest, IX.), vagy 65.250 Ft (Szeged) lesz a díj.

A vidéki nagyvárosok többségében párezer forintért minden zónára érvényes bérletet válthatnak a helyi lakosok – de pl. Nyíregyházán (!) csak lakóhely környéki bérletet tudnak kedvezményesen vásárolni. Szimpatikus több helyen a suli/ovi/bölcsi parkolókártya, ami feljogosítja a zónákon kívül lakókat, hogy az intézmények közelében megállhassanak, amíg a gyerekeket felveszik vagy kiteszik.

Több vidéki településen is nagyon kedvezményesen kaphatnak a háziorvosok éves parkolóbérletet – de kérdés, hogy tényleg kell-e zaklatni a háziorvosokat, akikből amúgy is hiány van, hogy most van-e parkolóbérlete, ha beteghez megy, illetve kirakta-e az időtárcsát?

Hasonlóképpen vizsgáltuk a pótdíjak összegét. A vonatkozó törvény tizenkétszeres pótdíjazást enged meg az alapegységhez (egy órai várakozási díj) képest, és ezt a mértéket egyik vizsgált parkolási társaság sem lépte túl. 

Fontosabb feltételek a különböző városokban

Egy korábbi teszt során a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete vizsgálta az ország megyeszékhelyeinek parkolási társaságai által alkalmazott feltételeit. A vizsgált szempontok között szerepelt, hogy a társaságok mennyire alkalmaznak türelmi időt (egyes rendeletek nem biztosítanak türelmi időt arra az esetre, ha a várakozást megkezdő, az autójától az automatáig gyalogló embert időközben pótdíjaznák), illetve azt is, hogy utólagosan bemutatható-e, és ha igen, milyen díj ellenében mutatható be a parkolási bizonylat, arra feljogosító bérlet. Ezeket a szempontokat, illetve pár másik szempontot is megvizsgáltuk újra, hogy az évek alatt mennyiben változott a helyzet.

Az 5 perces szabály annyiban érdekes, hogy a gépjárműtől akár pár száz méterre található automaták megtalálása, azok üzemeltetése időt vesz igénybe, különösen akkor, ha esetleg nem rendelkezünk a várakozási időnek megfelelő apróval (és az sajnos még csak a jövő ígérete, hogy az automaták bankkártyával is üzemelnek majd). Az sms vagy a különböző alkalmazásokon keresztüli fizetés ugyan sok emberen segít, de sokan nem használják, nem akarják használni ezeket a megoldásokat. Esetükben nem kizárt, hogy pár percig nem tudják kihelyezni a bizonylatot a szélvédő mögé. Az ilyen esetekre korrekt, ha a jogalkotó pár perces türelmi időt biztosít, mely a jelen tesztünk alapján nem adatik meg a Balatonfüreden, Debrecenben, Miskolcon és Szegeden várakozó autósoknak. Érdekesség, hogy míg Szegeden, Debrecenben már a korábbi teszt alkalmával sem volt lehetőség türelmi időre, Miskolcon akkor még lehetőséget biztosítottak erre.

Az utólagos bemutatást a korábban már említett díjtétel miatt említettük, de fontos azt mélyebben is „kivesézni”. Amikor jogszerűen megváltott engedéllyel, bérlettel, parkolójeggyel rendelkezik a fogyasztó, azonban azt elfelejtette kitenni, nem korrekt megtagadni az utólagos bemutatást, vagy külön eljárás és felülvizsgálat nélkül díjtétellel illetni azt. Így, ebben a formában ugyanis nincsen lehetőség a parkolási szolgáltatás jogszerű igénybevételének utólagos igazolására. 

Igen gyakori és bevett megoldás a városi tömegközlekedésben az a megoldás, amikor valaki otthon hagyja a bérletét majd az ellenőrzést követően egy ügyfélszolgálatnál kezelési költség megfizetése mellett bemutathatja. Vajon miért nem járható út ez a parkolási szolgáltatások esetében? Az utólagos bemutatás kapcsán az a Kúria döntés indított el Bennünket, mely már a korábbi tesztet készítő FOE szakembereit is (Köf.5014/2015/4.), amely az egyébként lehetőségként megadott, de korlátozott utólagos bemutatás szabályait korrigálta (A Kúria határozatában törvényellenesnek ítélte a Főv. Kgy. rendelet 48. § (3) bekezdésének utolsó mondata szerint: „parkolójegy bemutatás lehetőségével (vagy a mobiltelefonos parkolási díjfizetés igazolásával) naptári hónaponként legfeljebb egy alkalommal élhet a gépjármű üzemben tartója, ha a bemutatás időpontjában az adott gépjárműre nincs 30 napnál régebbi jogosulatlan parkolási esemény miatt kiszabott és nem vitatott várakozási díj és pótdíj tartozás”).

Ehhez a témához szervesen kötődik, hogy az sms, vagy az applikációkon keresztüli parkolás – köszönhetően a fizetési szolgáltatóknak – jelentősen javított ezen a problémán, hiszen azon keresztül a számlaigénylés nem jelent akkora gondot, mint az üzemeltető parkolási társaságok esetében.

Tájékoztatás

Bár tesztünk elsősorban a honlapok felkeresésére, a jogszabályok és az internetes tájékoztatás vizsgálatára terjedt ki, nem gondoljuk elégségesnek az autósok tájékoztatását több ponton sem. Teljes képet erről csak a helyszíni ellenőrzéssel egybekötött teszt hozhatna, de talán mégis fontos kiemelni, mely tájékoztatási elemeket éreztük elégtelennek, gyengének.

Nem feltétlenül tüntetik fel a minimális várakozási időszakokat a honlapokon, és tapasztalataink szerint sokszor a parkolóoszlopokról is nehéz kibogarászni. Van, hogy 15 perc, van, hogy 30 perc a minimum levonás érmés parkolás esetén. A parkolási időszak a pótdíjak miatt is nagyon fontos, hiszen ahhoz kötött a büntetés.

A tesztet a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete megbízásából a CP Educatio Kft. készítette.

---

A Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületének munkatársai díjmentesen segítenek személyesen, telefonon, online a fogyasztóvédelmi problémák kezelésében: www.fome.hu

Készült az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával.

A Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületének „A fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek 2018. évi támogatása" elnevezésű, "Fogyasztók tájékoztatása közösségi média kampányon keresztül" tárgyú pályázati programja, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatásával valósul(t) meg.

Kódszám: FV-I-18-07